Épp hajtottam kocsival a dokgomra a városban (Pest megye, kisváros), amikor megláttam három 10-12 éves forma gyereket a járdán. Egy ült a földön, mellette egy bicikli felborulva, másik kettő föléhajolva. Látszott, hogy gond van.

Megállok, megkérdezem mi történt, a bringás srác nekiment véletlenül a másik gyereknek. A bringás karja lehorzsolva csúnyán, remeg (adrenalin). Kiszállok, megnézem a sebet, közlöm, hogy ezt most bekötöm. Elsősegély csomag előkap, közben kérdezgetem, hogy londja el pontosan mi történt, illetve hogy érzi magát (beverte-e a fejét, lehet-e agyrázkódás). Minden ok ak tűnik, a gyerek jól van, kicsit megütötte magát. Mire bekötözöm a sebet már tud mosolyogni, nem lesz gond.

Ekkor jön a kérdés egyikük szájából: "Miért segít nekünk?"

Hirtelen nem tudtam értelmezni a kérdést. Aztán elmondtam, hogy azért, mert láttam, hogy szükség lehet rá.

De ez a kérdés belém égett.

Sziasztok,

elég abszurd élményem volt ma. Megéheztem, szóval rendeltem egy pizzát a PK-tól, gondoltam nem történhet semmi baj. Hát nem így lett. A futár hívott, amikor a közelben járt, hogy menjek már le, mert elég nagy a hajtás. Mondtam neki, hogy nem tudok lemenni, mert kislányomra vigyázok, kérdezgette, hogy: de biztos nem tudom megoldani? (2. emelet) - mondom nem. mondja: jó.Becsönget. Beengedem, kinyitom az ajtót. Fentről hallom, hogy kibaszta a bejárati ajtót. Biztos véletlen. Várom. Fent kibassza a folyosó ajtaját. Nem véletlen volt az. Ideges. Megérkezik, előveszi a Boltos táskájából a pizzát és "joétvágyat!" kíván. Köszönöm. Veszi már fel a sisakját és elmotyogja, hogy "jó csendes a kislányod". Mondom: tessék? ( hallatszott a hangján az egresszivitás) - fogja a sisakját veszi le és megindul felém, hogy: mivan?!?!! - állok az ajtóban: annyit mondtam, hogy a kiságyban van. - ja jó...veszi vissza sisakot és elmegy.

​

UPDATE: Hívtak a PK-tól és azt mondták, hogy ezért ki is rúgták a kollégát, illetve adnak 5000Ft-os kupont.

Kedves Barátaim! Honfitársaim. A kerékpáros egy mocskos balliberális karácsonyista ellenforradalmár. Nem fizet jövedéki adót a benzinre, épp ezért ős szittya nemzetgazdaságunk elemi érdeke: ki kell irtanunk a föld színéről. El kell csapni, le kell törni a lámpáját, le kell tolni az útról hogy legyen helye az ős kipcsak tesztoszteronnak. Ez mindannyiunk, NEMZETÜNK fennmaradásának záloga.

A heti mérlegem:

- 1 halálközeli élmény, ahol a furgonos szándékosan akart elütni mert szerinte szar helyen megyek
- 2 alkalommal, összesen 3 db lelopott decathlonos lámpa
- 1 ütközés (büntetőfék miatt)

Köszönöm hogy ebben az országban élhetek, ahol szépen beérett az origo tavasz óta tartó gyűlöletkampánya és aggresszív barmok akarnak elbaszni nap mint nap. Jó érzés látni, hogy a sajtónak mégis van ereje. Bátran, előre!

Egyedül vagyok HO-ban 10 hónapos gyerekkel. Asszony kórházban, alsó szomszéd éppen szétbassza a konyháját. Cseppet sem csendes környezet de végre elalszik a gyerek.

Jön a tetves futár - SMS-ben 6 órával későbbi érkezést jelölt meg - felcsenget, hogy menjek le a pelenka.hu-s rendelésért mert csak.

• Kezit csókolom meetingben vagyok, a gyerek itt alszik a szobában, hagynemá.

Mond valami kevésbé szépet, futár felbassza magát a lépcsőn az ajtó elé bassza a három dobozt, majd rá kezd:

• AzÉ nem hozzuk fel nektek a dobozt mert nem adsz jattot!!!

Meg az én kurva anyámat, komolyan. Egy hónapnyi pelenka adag, popsitörlő 35-40e forint, szállitás még 2000 - 3000 forint és meg adják jattot.

Elmentek a büdös francba!!!

Általános iskola harmadik osztályában nagyon féltem az egyik tanárnénitől, ráadásul a tolltartóm is otthon maradt, így kis ravasznak gondolva magamat, azt füllentettem, hogy fáj a hasam. Először lefektettek a sarokba pihenni majd elkísértek a gyerekorvoshoz (en kis naiv azt hittem majd jobb esetben csak hazaküldenek pihenni.) A doktorbácsi elkezdte nyomkodni a hasamat, kérdezte fáj-e. Hát mondom fáj. Nyomkodta másik oldalon, fáj-e, mondom ott nem. (csak találomra mondtam hol fáj) Az orvos azonnal hívta a mentőket, ugyanis megállapitotta, hogy bizony a kisasszonynak perforált vakbele van, azonnal műteni kell! A korházban már hiába magyaráztam, hogy nem is fáj, csak lógni akartam, azt hitték kibúvót keresek, mert félek az injekcios tűtől! Így megműtöttek vakbéllel, a matek lógás helyett 2 hetet feküdhettem otthon. Persze mikor felnyitottak kiderült, hogy nem volt gyulladt, de ha már felnyitottak kivették, biztos ami biztos. (90es évek legeleje). Tanulság: Inkább ettem volna krétát mint a többiek.

Pár hónapja megsérült a laptopom monitorja körül a keret. Hónapokig halasztottam, de végül rávettem magam, hogy beviszem valahova. Tudtam, hogy meg lehet rendelni az alkatrészt kínából, és egy videó alapján talán én is ki tudnám cserélni, DE bízzuk a szakemberekre, NEHOGY valami gáz legyen.

A Laptopszakira esett a választás (BP. József körút), ahol 40 ezer forintra lőtték be az új keretet, de a cserét ingyen megcsinálják, persze ha fizetek még 12 ezret egy teljes szétszedésért, kifújásért. Még egy képet is eléd raknak, hogy rád ijesszenek, hogy ez neked biztos nagyon kell. Persze, biztos ráfér, legyen! Mondtam én, ha már elhoztam.

Másnap felhívtak, hogy berreg a ventillátor, amit eddig én soha nem tapasztaltam.. De-de, berreg, viszont még egy 20asért kapok egy újat, a beszerelés díjtalan! Milyen jófejek! De nekem erre nincs szükségem.. Azt mondják oké, végülis egy pár hónapig még lehet tudom majd használni, mielőtt tönkremegy a laptop.

Oké, gondoltam én, ŐK a szakemberek, ÉN csak egy mezei programozó vagyok, nem értek a hardverhoz, LEGYEN.

Másnap elmentem a laptopért, otthagytam 70 ezer forintot (hozzáteszem az alkatrész aliexpressen 25 ezer forint lett volna), majd hazaérve tapasztaltam, hogy hoppá, a HDD-m megszűnt létezni. 1 terényi felbecsülhetetlen értékű adat hozzáférhetetlen, hardveres sérülés.

Visszavittem nekik, ahol közölték, hogy hát igen, ők már az elején látták, hogy ez egy nagyon régi, nagyon szar állapotú HDD, és hát az ilyen csak így tönkre megy, nekik ehhez semmi közük.

El lehet képzelni, hogy mit éreztem, amikor ezt hallottam. Nem vagyok balhézós típus, de irgalmatlanul felment bennem a pumpa.

Egy jó félórát vitatkoztam az üzletvezetővel, hogy kinek a felelőssége is ez a dolog, amiből végül (utólag) annyit ismertek el, hogy fel kellett volna hívjanak, amikor látták, hogy milyen állapotban van a HDD.

Pár nappal később visszautaltak 18 ezer forint beszerelési költséget, amit utólag nagyon bánok, hogy elfogadtam.

Elvittem a HDD-t egy adatmentőhöz, akinek 130 (százharminc) ezer forintot kellett kikaparjak a zsebemből azért, hogy helyreállítása az adataim 90%-át.

Ez több hónapja történt, eredetileg nem akartam írni róluk, nem akartam ezzel tovább húzni az agyamat, tovább kell lépni.

De ma reggel, észrevettem, hogy hohó! Berreg a ventillátor:)

Ne menjetek a Laptopszakiba!

Landolok itt az airbnb-ben, fogad a talán hatvan éves tulaj és a lánya, beszélgetünk, mesélem, hogy most költöztem vissza Európába, Máltára, azért vagyok itt, mert olcsóbb itt kivárni a lakásfelújítást stb. Néni:

- És mi a helyzet a migránsokkal Máltán?

Édes Istenem, nem tűnt fel neked, hogy Máltán én is migránsnak számítok??

Ez van. Fidesz kétharmad garantált.

Valószínűleg tegnap az egész országban özönvíz volt, úgyhogy elővettem a jó öreg szivárványos esernyőmet, amit még külföldön vettem. Semmilyen szexuális hovatartozáshoz kötődő indítéka nincs egyébként, szimplán egy jó nagy és szép ernyőről beszélünk. Megfordult a fejemben, hogy majd kapok egy-két oldalnézést, de Budapesten azért nem számítottam többre.

Az első atrocitás egy illumináltabb létformától jött, miszerint "LMBTQ buzi szarság, hát nincs elég elvetemült a világon?". Ezt így elengedtem, mígnem szinte sorsszerűen jött a következő egy zebrán áthaladó, mormogó öregúrtól, hogy "f@sszopó buzi". Fiatal nőként nem szeretek konfliktusba keveredni, úgyhogy csak haladtam tovább.

Másfél óra elteltével már kezdtem azt hinni, hogy ennyi volt, de ekkor meg merészeltem állni a bolt kijárata MELLETT egy pár pillanatra, csak amíg kinyitom az ernyőt. Még csak nem is úgy álltam, hogy nem lehetett kikerülni, ennek ellenére egy aggastyán forma beszólt, hogy nonszensz, hogy az útban állok. Erre már válaszoltam (tök normális hangnemben), hogy csak egy percre álltam meg, aztán elhaladtam. A férfi odébb járt már, de valamilyen indíttatásból felém fordult és megkérdezte, mi lenne, ha "szembe köpném azt a buzi pofádat?". Csak pislogtam, mint hal a vízben, de hetvenöt éves forma lévén mondtam neki, hogy akkor tessék megpróbálni. Állt ott, mint valami kidobott GLS csomag, aztán ahogy megindultam felé ő is elkezdett botorkálni a másik irányba.

Nem tudom, hogy csak szerencsétlen napom volt-e vagy szerencsétlen környéken voltam, de erre azért nem számítottam. Természetesen nem hiszem, hogy ez az általános és mindenhol köveket dobálnának rám (a városban), de ez mélységesen elkeserítő volt.

Na ilyen is ritkán van. Felhívtak OTP scammerek:

-Jó napot kívánok Kiss Dániel vagy az OTP Belbiztonsági Szolgálatától és tájékoztatásul közlöm, hogy a beszélgetésünket a törvényi előírásoknak és a bankbiztonsági feltételeknek megfelelően rögzítjük és azért telefonálok, mert az Ön nevében pár perce elindítottak egy 680.000 forintos gyanus átutalást az ön számlájáról az ön pénzéből és meg kell kérdezzem, hogy Ön volt az aki ezt az összegű átutalást kezdeményezte??? -Igen, én! -(…) -(…) 10 másodperc néma csönd -Akkor viszont hallásra!

Rohadék azt se tudta fiú e vagy lány :D

Azoknak, akik nem olvasták, rövid ismertető: étteremben gluténmentes pizzát kértem, többszöri jelzés és visszakérdezés után is azt a visszaigazolást kaptam, hogy gluténmentes a pizza, de nem volt az, sürgősségin kötöttem ki emiatt. Hosszabban, ha érdekel: https://www.reddit.com/r/hungary/comments/13vkw72/mit_lehetkell_ilyenkor_tenni/

Bementem az étterembe, kértem az egyik ott dolgozó fiatalembert, hogy hívja ki a tulajt, amennyiben itt tartózkodik, mert beszélni szeretnék vele. A tulaj nem volt bent, de egy lánnyal beszélhettem az esetről, aki a főnökség képviseletében volt jelen. Elmeséltem neki, hogy mi történt, hogy gluténmentes pizzát kértem, majd felmutattam a blokkot, hogy nem azt kaptam. Elmondtam, hogy emiatt a sürgősségin kötöttem ki infúzión, amiről a zárójelentést is elétettem. Teljes mértékben le volt sokkolva az esettől, számtalanszor bocsánatot kért és felajánlotta, hogy akármivel élhetek annak érdekében, hogy kompenzálják a balesetet. Utalványt is felajánlott. Elmondtam, hogy engem már csak azzal tudnak kiengesztelni, ha ezentúl fokozott figyelmet fordítanak arra, aki bármilyen allergiával és intoleranciával rendelkezik, mert nem poénból kérik azt, amit. Ellenben, ha nem tudnak (vagy nem akarnak) erre figyelni, ne is legyen lehetőség kérni gluténmentes ételt az étteremben. A blokkon szereplő összeget kérés nélkül megtérítették számomra, az utalványt elutasítottam, mondván, itt soha többet nem tudnék nyugodt szívvel és jóízűen elfogyasztani bármit is.

Másnapra megszereztem a tulaj telefonszámát, felhívtam őt is. Elmondta, hogy hallott az esetről, mélységesen sajnálja, vendégei lennénk barátnőmmel egy-egy gluténmentes pizzára bármikor. Emellett elmondta, hogy utánajárt a dolognak, a pincér, aki felvette a rendelést nem ütötte be, hogy gluténmenteset kértünk. A kérdés számomra már csak az, hogy akkor miért helyeselt ezután még két pincér is arra a kérdésre, hogy gluténmentes-e a pizza?! Érthetetlen számomra, de azóta sikerült lenyugodnom végre és kipihennem a történteket. A tulaj elmondta azt is, hogy megtette a szükséges intézkedéseket a pincérekre vonatkozóan, illetve ezentúl a gluténmentes ételek rögtön elkészítés után kapnak megkülönböztető jelzést egy zászlóval, hogy ne fordulhasson elő hasonló eset a jövőben.

Köszönöm mindenkinek a sok segítséget és tanácsot, legjobbak vagytok. Gluténérzékeny és bármilyen intoleranciával rendelkező sorstársaim, vigyázzatok magatokra!

Sziasztok!

Egy számomra elszomorító, felkavaró, és egyben ijesztő történetet szeretnék veletek megosztani, ami a mai napon kb. 15:00 körül történt velem és a feleségemmel a 9-es buszon.

Hogy egy kicsit kontextusba hozzalak titeket azzal kezdeném, hogy mind a ketten 30 körüliek vagyunk, én magyar, a feleségem pedig ázsiai. Én orvosként dolgozom (pszichiátria), a párom pedig munkavállalási engedély hiányában nem dolgozik (egyébként két Msc-je van európai egyetemekről).

Éppen a kínai negyedből tartottunk hazafelé egy bevásárlást követően, rengeteg szatyorral, táskával, stb. megpakolva, a busznak annak a részén találtunk helyet, ami a csuklós rész előtti két, hátrafelé néző széknél van. Békésen üldögélve, a ganz gépgyár maradványtermékei, valamint egyéb pesti látványosságokat csodálva utaztunk, amikor az egyik megállónál felszállt egy 40 körüli, "security" feliratú pólóban, katonamintás nadrágban, munkavédelmi bakancsban lévő enyhén elhízott férfi, és morogva a csuklós rész mögé állt (velünk szembe). Ezáltal pont egy üres szék elé állt, majd amikor egy idősebb fickó le akart ülni a székre, illedelmesen megkérdezve a security-s urat, hogy ő le ül-e? Az azt választolta félig kiabálva, hogy "úGy nÉzeK éN KI???!44 Csinálj amit akarsz!!!". Eközben egy kisgyerek az első ajtó környékén keservesen sírt, amire ez a barom elkezdte gúnyolva utánozni a sírását. Még random morgott 1-2 érthetetlen dolgot, majd ezt követően a figyelme ránk kezdett fixálódni...

Ezt követően mereven elkezdett bámulni engem, én próbáltam kerülni a tekintetét, de a szemem sarkából továbbra is figyeltem. Ezt követően hangosabban azt mondta, hogy "Te hazaáruló... Egy kínaival?"... "Te hazaáruló". Ekkor egy kibaszott nagyot (de tényleg, ilyen fröcskölős, spriccelős, ám de nem turhásat) köpött a busz padlójára, és tovább bámult engem.

Általában az ilyen helyzeteket szakmámból adódóan kifejezetten jól viselem, ugyanakkor megláttam a jobb kezében elhelyezkedő hosszú objektumot, ami nagy valószínűséggel egy pillangókés volt, amitől olyan erővel kezdett el a pulzusom az egekbe szökni, hogy nem akartam elhinni. A vészreakció "freeze" (lefagyás) állapotában voltam ekkor, kattogtam végig azon hogy mi lenne a legjobb következő lépés. A párom szerencséjére, hogy nem beszéli a nyelvet, nem realizálta, hogy mi történik. Végül szóltam neki, hogy most azonnal leszállunk, amit a következő megállónál megvalósítottunk.

Nos, nyilván ennek az embernek egy szar napja lehetett, vagy hete, de azt gondolom, hogy van egy határ ami már túlmutat a személyes, szubjektív nyomoron. A kiszolgáltatottság, a düh, szomorúság, félelem érzései kavarogtak bennem az eset alatt, majd után is. Arról nem beszélve, hogy rohadtul igazságtalan az is, amikor orvosként a fizetetlen túlóráimmal neveznek hazaárulónak csak azért mert a párom külföldi. Külön epic az a része, hogy "hazafiként" a közösségi közlekedés járműveit mocskolja be a szavai mellett a nyálával. Már régóta tervezzük a külföldre költözést a szakképzésem végeztével ami már csak kb. 2 év, és az efféle atrocitások csak tovább motiválnak (nem ez az első egyébként, csak a többi nem üti meg az ingerküszöböm). Amúgy nem akarok ebből politikai posztot csinálni...

Kedves Fórumtársak!

Előre szólok, hosszú lesz :D

TL;DR: szép volt, jó volt turistaként ott lenni

Az oroszországi utazásom részleteit szeretném megosztani veletek. Majdnem egy hetet töltöttem kint családlátogatás révén.

1. A kezdetek: A feleségemmel Magyarországon találkoztam, itt végezte a BSC végét majd az MSC képzést először a Pécsi Egyetemen, majd a BGE-n. Édesapja orosz, édesanyja orosz-karéliai. Az utazás nagyon régóta húzódik, pont tavaly márciusban mentünk volna, már a repjegy és minden egyéb megvolt, amikor ezek a seggfejek elkezdték a háborút.
2. Folytatás, pár hónapos ugrás: Tavaly év vége felé kezdtünk el érdeklődni a nagykövetségen és az egyik utazási irodánál, hogy milyen esélyem van a vízumszerzésre. Jó híreket kaptunk,mivel házasok vagyunk könnyedén kaphatok 1 éves vízumot, ami többszöri belépésre jogosít fel. Ez a procedúra mindössze két hét volt és kb. 35e forint, amiben benne van a vízumigénylés díja és a HIV-teszt.
3. Repjegyek, utazás megtervezése: Itt van egy kis átfedés az előző ponttal, mivel a vízumot már úgy kaptam meg, hogy volt repülőjegyünk. Budapestről Helsinkibe repültünk (2,5 óra), majd onnan éjszakai busszal Szentpétervárra mentünk (7,5 óra), majd onnan vonattal (3 óra) és még egy kis kocsikázás (1 óra) a szülővárosba.
4. Szentpétervár, városnézés: Mivel reggel érkeztünk meg, úgy foglaltunk be minden egyéb jegyet, hogy legyen időnk városnézésre. A város hatalmas és néhol gyönyörű, néhol nagyon szürke, igazi szoci életérzést hordoz magában. Nagyon sokat sétáltunk, Téli Palota/Ermitázs, Palota tér, Megváltó Temploma (fogalmam sincs, hogy mi a magyar megnevezése ,,Church of the Savior on Blood''), Kazan Katedrális és rengeteg egyéb templom, katedrális, múzeumépület, színház stb. Tényleg úgy értsétek, hogy rengeteg látnivaló van a városban kb 3 napot el lehetne tölteni a látnivalók felfedezésével, de ez úgy 3 nap, hogy nem mész be a múzeumokba. Összességében nagyon szép város, de nyilvánvalóan itt is vannak jobb és kevésbé jó részek. A háború egyáltalán nem érződik, mintha egy másik világban lennél, a helyek tömve vannak, rengeteg turista, akik nagyobb részben oroszok, kisebb részben volt szovjet köztársaságok állampolgárai. Szegényebb részeken toborzóplakátok, metrómegállókban Szent György szalagos ,,Z" betűk, ez egyébként néhány autón is megtalálható volt. Az említett autók közül nagyon sok volt kínai márka, amiket ezidáig nem ismertem, valamint szétrohadt csöves Ladák, Kia, Hyundai és nagy mennyiségű Renualt. A gazdagabb részeken zsírúj Mercedesek álltak. Ugyanúgy van náluk KFC, Burger King és a McDonald's átalakult verziója. Az emberek összességében nem túl mosolygósak és egyáltalán nem közvetlenek. Összességében a férfiak borzasztóan öltözködnek, míg a nők nagyon odafigyelnek magukra.
5. Érkezés, Karélia, természet: Karélia, történelmi szempontból az Orosz Birodalom része volt úgy, hogy az orosz fennhatóságú Finn Nagyhercegséghez tartozott. A nyelv nagyon hasonlít a finn nyelvhez. A téli háború után nagyrészt a szovjetekhez kerültek a területek, és elindult egy erős oroszosítás és ahogy mind tudjuk, amit az oroszok vagy szovjetek megkaparintanak, az szarrá válik, ezért is nagyon szegény, visszamaradott régió ez. Végeláthatatlan erdők, gyönyörű tavak jellemzik az egész környéket. Az itt élők összességében nagyon szorosan kapcsolódnak a természethez, sokan a hétvégi házaknál lévő kertekben termesztenek növényeket, erdőbe járnak gombászni, áfonyát és törpemálnát gyűjteni, sok vadász van, rengeteget horgásznak, rengeteg halat esznek. Ez nagyon tetszett, tekintve, hogy én is kisvárosból származom és felénk is jellemző volt ez sok éven keresztül. Szinten minden ilyen ,,dácsánál" van szauna, vagy ahogy ők nevezik ,,bánya". Átlagban heti egyszer használják, annyiban különbözik a szaunától, hogy ezt mosakodásra és tisztálkodásra is használják, nem csak bent ülnek hosszú percekig. Autóval elmentünk a Ladoga-tóhoz, ami lélegzetelállítóan gyönyörű volt és elképzelhetetlenül nagy, mint úgy átlagban minden az országban. A következő napok családi összejövetelekről, nagy lakomákról szóltak. Rengeteg halat ettem, karéliai hagyományos ételeket, kaviárt, vodkát, rengeteg túrórudit és úgy átlagban plusz 5kg-mal tértem haza köszönhetően a rengeteg finomságnak.
6. Szokások: Az italozás nem olyan vészes mint itthon. Minden egyes kör előtt mondanak pohárköszöntőt. Senki nem mondja azt, hogy nazdarovje, általában amikor elhangzik a köszöntő, egy davaj indítóval gurítja le mindenki az italt. A legfontosabb, hogy NEM keverik az alkoholt más alkoholokkal. Nincs sör és vodka kombó, vagy ezt iszol, vagy azt. Minden főétkezés után teáznak. Általában egy erős fekete teát isznak, vagy különböző keverékeket, akár helyi termékeket, amelyek bogyókkal és egyéb dolgokkal vannak szárítva. Csinálnak egy erős ,,alap" főzetet, amit később sima forróvízzel öntenek fel. Templomba nem nagyon járnak, csak akkor, amikor valamilyen nagyobb ortodox ünnep van. Nem fújhatsz orrot mások előtt. Nem fütyülhetsz a házban, mert nem lesz pénzed. Elég sok babonájuk van összességében.
7. Boltok és árak: A subon sokszor van szó ezekről a dolgokról akár más országok vonatkozásában is és mivel megrögzött boltba járó és hobbi ,,szakács" vagyok, ezért minden boltba bementünk és döbbenten álltam a sorok előtt. Az évek óta tartó szankciók és történelmi megszokás miatt (elzárkózott Szovjetunió) szinte csak orosz és fehérorosz termékek vannak a polcokon. Nem csak az élelmiszerboltokban, a drogériákban, papír-írószerekben, mindenhol. Az élelmiszer magyar szemhez viszonyítva kifejezetten olcsó, bár az átlagjövedelem elég szar és az átlagnyugdíj sem túl erős.Néhány dolog:- darált sertés 1kg - 880 Ft- angus 250g - 1300 Ft- parmezán 100g - 480 Ft- parmezán 200g - 1000 Ft- csirkemell, bőrösen 1kg - 880 Ft- csirkemell filé 750g - 960 Ft- kilós savanyúságok - 520 Ft- ikra - 1900 Ft- ikra utánzat - 280 Ft- füstölt lazac 100g - 640 Ft- uborka - 370 Ft- gránátalmalé 1l - 575 Ft- banán 1kg - 350 Ft- sör 0,5l , 8,3% - 200 Ft- kozel sör 0,5l - 260 Ft- vodka 0,5l - 1200-1500 Ft- tojás ,,M" 10db - 240 Ft- Heinz szószok - 280 Ft- barilla tészta 450g - 295 Ft- orosz szarvacska tészta 700g - 210 Ft- üveges francia mustár - 400 Ft- Fanta, Coca Cola, Sprite 1,5l (új nevek Fancy, Cool Cola, Street) - 480 Ft- túrórudi - 40 és 380 Ft között, az olcsó is kifejezetten jó- előre csomagolt rozskenyér 400g - 128 Ft- előre csomagolt rozskenyér 300g - 60 Ft- ciabatta 230g - 120 Ft- tejföl 300g , 15% - 320 Ft- tejföl 190g , 15% - 200 Ft- tej 2,5% - 155 Ft- tej 2,5% - 260 Ft- üzemanyagár 95 / l - 180-220 Ft
8. Visszaút, összefoglalás: Számunkra a legfontosabb az volt, hogy a családot meglátogathassuk, mivel párom már 2,5 éve nem volt otthon. Ha nem családlátogatás lett volna akkor biztosan nem vállalkozunk erre az útra, mert rohadt drága és rohadt hosszú. A visszaút a következőképp alakult. 4 óra kocsival Szentpétervár, onnan 7,5 óra busszal Helsinki, onnan 2,5 óra Bécs, majd onnan 5 óra busszal BP. Hiszitek vagy sem, de így kb 40ezerrel olcsóbban kijött, mintha BP-re jöttünk volna közvetlen. A határátkelőnél egyébként átlépsz és érzed, hogy nem Európában vagy. A finn részen teljesen modern épületekkel, modern autókkal és felszereléssel ellátott határőrséggel találkozol. Az oroszoknál pedig régi lelakott épület, gagyi egyenruha, gagyi fabódékban vizsgálódó határőrök. Átlépésnél adtak egy papírfecnit! , amit meg kellett őriznem az egy hét alatt és távozáskor vissza kellett adnom. Az orosz oldalon alváz vizsgálat volt, nem-e viszünk bombát, a csomagjaink átvilágítása elég abszurd módon zajlott. A gép le volt baszva a terem közepére -bocsánat nem tudok szebben fogalmazni- és mellette egy fiatal határőr ült keresztbe tett lábbal és szart a világra. Egyébkét olyan jó dolgokkal volt felszerelve az állomás mint ülés nélküli szék stb. Volt egy kutyás őr is, a kutya elég morcos volt, majdnem ráment az egyik utas torkára. Akkor egy kicsit azért megijedtünk, pláne, hogy kb 8kg kaja volt a táskánkban. Összefoglalva szeretnék még menni, mert fantasztikusan gyönyörű hely, de hosszú távon elképzelhetetlen lenne, pláne a mostani politikai garnitúra miatt.

Köszönöm, ha elolvastátok. Amennyiben kérdésetek lenne, úgy megpróbálok válaszolni.

Egyszer a villamoson ültem este 7 körül nagykabátban, amikor 3 teljes kiőrlésű megtalált, az első elkezdte ecsetelni, hogy mit csinálna velem, és amikor nem reagáltam (fejhallgató volt rajtam, úgy tettem, mintha nem hallanám), akkor elkezdte fogdosni az arcomat. Erre eltoltam a kezét. Erre ő gondolkodás nélkül ököllel arcon csapott, majd a mögötte jövő két másik is, aztán leszálltak. Mindez a tömött 4/6-on történt, az Oktogontól a Nyugatiig, csúcsidőben.

Senki sem segített, gondolom, ugyanúgy sokkolta őket is az eset, mint engem. Azóta a börtönben csücsül mind a három, mert megtettem a feljelentést, és kiderült, hogy 2 órával azelőtt ugyanők megkéseltek valakit a 8-ban. A rendőrök azt mondták, hogy örüljek, hogy ennyivel megúsztam.

Azoknak a férfi kommentelőknek, akiknek az eredeti posztnál semmi bajuk nem volt a catcallinggal, hanem alkalmasint a nőket hibáztatták érte, hogy miért nem tudnak bókot elfogadni, üzenem: a bók igenis akkor és csak akkor érvényes, ha azt a másik fél elfogadja, és nem veszi jogosan fenyegetésnek.

Úgyhogy lányok, nagyon-nagyon vigyázzatok magatokra.

Kíváncsi vagyok a véleményetekre. Ti mennyire tapasztaltok ennyire nyílt fiú-lány "harcot" a való életben? Mert ez nekem sc-fi szint. Nem megkérdőjelezni akarom magát a jelenséget, de nekem iszonyatosan sántít ez a sztori maga.

Sziasztok. Egy kicsit kiadom magamból a gőzt. Reggel munkába menet gondoltam én naiv gyerek hogy út közben veszek magamnak reggelit. Hát a fszt. Időben 5.30 körül vagyunk budapesten. Négy darab pékségben jártam, mindenhol ugyan az. Sajnos csak 20 ezres van nálam kpban. Ha azzal akarsz fizetni az eladó bámul rád mintha a marsról jöttél volna. Hát ő nem tud vissza adni közli olyan bunkón hogy az állam a padlón maradt. Értem hogy nagy pénz de ÉRVÉNYES fizető eszköz. Na de most jön a röhejes rész. Ha elő csapom a bankártyát akkor meg közlik hogy ők még vagy 3/4 óráig nincsenek nyitva hivatalosan uh. nem tudja elfogadni. Ez milyen dolog ha nyitva vagy akkor legyél nyitva, ha nem akkor meg legyél zárva. Nevetséges hogy fél hatkor nem tud a munkás ember péksüteményhez és valami üditőhöz jutni a fővárosban.

Elöljáró: az exem megkért, hogy ne írjak róla semmit itt, de azok után, amiket csinált, feljogosítva érzem magam, hogy ezt a kérést a kapcsolat lezártával figyelmen kívül hagyjam.

Volt már érzelmileg, megcsalósan bántalmazó kapcsolatom, de a személyi szabadságom most korlátozták először. Sok szarságot mondott, de most csak a fizikai dolgokat emelném ki.

Kétszer előfordult, hogy összevesztünk annyira, hogy szakítani akartam, és ezt ő úgy kezelte, hogy nem engedett ki a lakásból. Beállt elém, nem hagyta, hogy elmenjek mellette (magas, erős férfi, én nála jóval alacsonyabb vékony/gyenge nő). Első alkalommal mikor mégis az ajtóhoz tudtam surranni, és kinyitottam résnyire, utolért, becsapta, és rátámaszkodott. Másodszor pedig mikor mondtam neki, hogy ha nem enged ki, hívom a rendőrséget, kivette a telefont a kezemből. Azzal validálta ezt a viselkedést, hogy de hát szakítani akartam, nem akarta, hogy elmenjek, és soha többé ne lásson.

Tegnap végre eljutottam oda, hogy végleg szakítsak vele, direkt az utcán csináltam, de végül becsalt a lépcsőházba (tudom, hülye voltam, hogy hagytam), és mikor mondta, hogy de menjek fel a lakásra, elkezdett lökdösni, tolni, ráncigálni. Mikor ez nem működött, azt mondta, hogy akkor elveszi a táskámat, felviszi, és kénytelen leszek utána menni (nem mentem volna). Elkezdte rólam leszaggatni a táskát, cibálta, az volt a szerencsém, hogy válltáska volt, ami keresztben volt rajtam, így nem tudta leszedni. Így telt nagyjából 10 perc, mikor valakik jöttek az egyik földszinti lakásból, és megszólítottam őket, mondtam, hogy épp most szakítunk, és nem enged ki. Megilletődtek, de mondták, hogy kikísérnek. Jött utánam, de legalább már az utcán, emberek között voltunk. Felhívta anyámat, hogy mondjam el neki, hogy mi történik (tudta, hogy anyám az ő pártját fogja fogni), elmeséltem anyámnak, hogy nem engedett ki, cibálta a táskám. Anyám reakciója: "hát mi mást csinálhatott volna, ha nem akarja, hogy elmenj? Ebből látszik, hogy mennyire ragaszkodik hozzád". Ok.

Szóval én ilyen megmagyarázásokat, legitimizálásokat kaptam. Ti milyen abszurd érveket kaptatok hülye viselkedésekre?

Edit: I guess látta a posztot, mert most magán számról hívott (gondolom ő, nem vettem fel). A rendes számát letiltottam miután tegnap negyedjére hívott.

Update: miután másodszor sem vettem a telefont, írt Messengeren (hogy nagyon szeret, meg tudjuk oldani, nem szeretne nélkülem maradni...). Válasz nélkül tiltottam természetesen.

Update: https://www.reddit.com/r/hungary/comments/134e4ov/milyen_gyalázatos_magyarázatokkal_indokokkal/jijev1s?utm_source=share&utm_medium=android_app&utm_name=androidcss&utm_term=1&utm_content=share_button

Csak hogy ne vesszen el. Persze vannak benne színtiszta hazugságok (több is), de végülis a másik oldal.

Tegnap esti sztorim szeretném veletek megosztani, amely során Covid okozta nehézlégzéses tünetek észlelése miatt hívtam a 112-es vonalat segítségért. 3 óra alatt nem jött se orvos, se mentő. A második hívás során a Nyíregyházi irányítót kapcsolták, aki közlése szerint nem indítottak el még autót Budapesten hozzám.

Most tegyük fel, hogy ha valaki a hívást követően elájul, eszméletét veszti és nem tudja újrahívásokkal pusholni a segítséget, akkor azzal mi lesz? 4-5 óra alatt kiér hozzá a segítség?

Nektek is volt hasonló tapasztalatotok?

Sziasztok! Pénteken feltűnt, hogy a budapesti Árkádban a Sparban a biztonsági őr símaszkot visel, így arc alapján egyáltalán nem azonosítható, viszont cserébe a kezén jól látható helyen egy náci horogkereszt, egy SS szimbólum és egy Fradi címer látható.

Hogyan dolgozhat valaki símaszkban, illetve hogyan lehetséges az, hogy az ember nincs kötelezve arra, hogy ezen szimbólumokat eltakarja.

A rendőrséget kell ilyenkor kihívni, vagy panaszkönyv?

Ti mit tennétek?

Elismerem, hogy én is a XXI. század online lehetőségeit próbálgatva igyekszem megtalálni a szignifikáns másikat ( /s fordítás), de eddig inkább csak első és utolsó találkozóim voltak. Ebben voltak kellemes és kellemetlen esetenként vicces történetek is.

Néhány az enyémekből:
- Egyszer egy randi alkalommal beültünk a lánnyal a kedvenc kávézójába. Mikor leültünk, vettem észre, hogy a szomszéd asztalnál szintén egy Tinder randi történik, ráadásul egy olyan lánnyal, akivel nekem is volt egy találkozóm. Nem foglalkoztunk egymással, legalábbis én vele nem. De, egyszer csak megcsapta a fülem, mikor azt mondja a srácnak, hogy "ennél még a másik asztalnál ülő srác is érdekesebb volt, de vele sem volt több alkalom. Szerintem kérjük a számlát!"
Természetesen, az akkor velem ülő lány is hallotta, nekem pedig égett az arcom.

- Egy másik alkalommal úgy éreztem, hogy van kémia. A vonatnál a búcsúzáskor a lány meg is ölelt, és mondta, hogy jól érezte magát. Mikor kérdeztem, hogy akkor legközelebb hol találkozunk, azt mondta, hogy megbeszéljük később! Felszállt a vonatra. Abban a pillanatban, amint elindult a vonat, rögtön le is tiltott...

Értem, hogy kevés a pénz, értem, hogy kevesen vannak, és tisztelet a kivételnek biztosan vannak akik becsületesen végzik a postán a munkájukat.

De, az elmúlt 5-6 alkalommal amikor hivatalos iratom, vagy átvevős csomagom érkezett volna, és a tróger postás egyszer se próbálta kihozni a levelet vagy csomagot az teljesen felháborító. Addig jutott, hogy a budapesti társasház földszinti levélszekrényébe bedobta az értesítőt, hogy nem talált itthon. (Minden alkalommal itthon voltam, a lift működik)

Így minden alkalommal az én szabadidőm ment el arra, hogy bemenjek és átvegyem a csomagot, levelet. És én végezzem a munkájukat.

Minek tartjuk fenn az adónkból? Dózerolják le és hintsék be a helyét sóval. Hagyjuk a bohóckodást, hogy alkalmasak bármire.

Tegnap beültünk barátnőmmel a siófoki PizzaMe-be, már amikor bementünk feltűnt a "tip me" felírat a pulton. Miért is kéne jattolnom?! Még ki sem hozzák asztalhoz az egyébként k. drága pizzaszeleteket! 3kis pizzaszeletért fizettünk valami 4490-et. A lényeg az, hogy 90 volt a vége. Barátnőm fizetett, és csak egy 500ast kapott vissza, mondván, hogy nincs aprójuk. Mondja, hogy tud adni 90et ha az úgy jó. Erre a kiscsaj ilyet szól: A főnök megtiltotta, ez nem pénzváltó, aki pénzt akar váltani menjen a kaszinóba!HOGY MIVAN?! Mégis ki akar pénzt váltani? Csak azt akarom ami jár vissza! Akkor miért kell olyan árképzéssel dolgozni hogy 90 legyen a vége?! -és nem, nem a 10 ft-on vagyok kiakadva, hanem az elven!

​

edit:

csak hogy ne kelljen mindenhová másolnom:

Nem a 10 forint, maga az ELV!

Ha 10000 egy pizzaszelet, és erről tájékoztatnak, kifizetem, nem érdekel!

Ha úgy gondolom, szoktam adni jattot is, elég sűrűn, vagy ha kötelező, pl Olaszországban a koperto az sem zavar, hiszen tudok róla, hogy van ilyen, és elfogadom ha beülök!

Az eladó kommentje, hogy "ez nem pénzváltó" szülte a posztot!

Itt most nagyon fáradt voltam és éhes is, dolgunk volt Siófokon, nem szórakozni mentünk le. Nem nagyon volt már időnk, hogy keresgéljünk. Egyszerűen csak enni akartunk, és jönni haza aludni!

Nem csináltam még ilyet, de ez most egy rant lesz. Csak úgy, ki kell adnom ezt magamból valahol.

Akinek van Facebook fiókja, biztosan ismeri azt a kék alapon sárga betűkkel írt képet, ami mostanában terjed - összehasonlít néhány európai országot átlag fizetés szempontjából (euroban megadva), és egyedül Magyarországon 3 számjegyű az összeg, máshol 4. Édesanyám kommentelt egy ilyen megosztás alá, hogy "Ez hülyeség, mert Angliában fonttal fizetnek". Szokása, hogy mikor találkozunk, akkor ezeket mondogatja nekem, ezt most kivételesen láttam is, és fogtam is a fejem... Természetesen említésre is került a fent vázolt dolog, hogy "ugye, milyen jól odamondtam a szomszédasszonynak?", én meg szarkasztikusan válaszoltam, hogy "de hát itt meg forintban fizetnek". No, ettől vérszemet is kapott, hiszen ezt ő nem is figyelte, hát így az egész egy hazugság, az egész ellenzék hazudik, ésatöbbi...

Igen, kitaláltátok: édesanyám fideszes. És az egyik tesómat, aki Nagy-Britanniában él sok-sok éve, valamint unokahugomat kivéve a család zöme szintén. Az elmúlt két év eseményei kapcsán (covid, infláció, háború) viszonylag sokszor terítéken van a politika, amit én eddig próbáltam diszkréten kezelni, félrenézni, nagy levegőt venni, számolni, de már nem bírtam. Odáig fajult a dolog, hogy a másik tesómmal és a feleségével össze kellett vesznem.

Azzal kezdeném a történetet, hogy párom ukrán származású (nem kárpátaljai, de nem is menekült, évekkel ezelőtt költözött ide), és rendszeresen próbáltak már a háború előtt is kikezdeni. Mióta a háború tart, a helyzet csak még rosszabbra fordult. Előszeretettel használják a "geci ukránok" kifejezést, hangoztatják, hogy remélik, az egész népet kiirtják az oroszok, az egész országot eltörlik, mintha sosem létezett volna. Ezt eddig csak nekem mondogatták, viszont karácsonyi vacsorán a párom előtt is elkezdték a kis monológot pár pálinka után, aminek (hála barátnőm türelmének) veszekedés éppen nem lett a vége, viszont mikor kettesben maradtunk, fél éjszaka sírt. Nem haragudott tesómékra, hisz ez is egy vélemény - csak a közlés módja, a rosszindulat fájt neki.

Január 3-án erre jártak tesómék, és beköszöntek boldog új évet kívánni. Párom épp nem volt itthon, viszonylag normálisan beszélgettünk, mikor megint feljött a téma, megint kezdődött az egész előlről. És ekkor durrantam el én is. Sógornőm fejéhez vágtam, hogy tényleg le akarja köpni a nagybátyja emlékét? Annak az embernek emlékét, aki 1956 októberében azon kevesek közé tartozott, aki felállt az orosz elnyomás ellen, hogy egy szebb jövőért harcoljon, ezért menekülnie kellett az országból egészen Ausztráliáig, és 1993-ig haza sem tért? Megkérdeztem tőlük, hogy tényleg annyira jó lenne újra orosz fennhatóság alatt élni? Szívesen látnák az egyébként meleg lányukat akasztófán? Természetesen én voltam a hülye, nem értek én semmit, hiszen az EU-ban hatalmas baj van, mindenhol megfagynak az emberek, éhezés, ilyenek... Sokkal jobb most kelet felé nyitni, ott lesz a jövő. A legjobban az fájt, hogy intelligens, sokat olvasott, a világ egyéb dolgairól nagyon jól tájékozott emberekről beszélek. Legalábbis eddig azt hittem. Köszönés nélkül mentek el.

Szombaton haza akartunk menni, hogy közöljük, március 4-én költözünk abba az országba, amiről én már 10 éve álmodok, hogy ott élhessek. Most már nem akarom velük közölni. Nem fogják tudni, hol vagyok, élek, vagy halok-e éppen. A családom, és Magyarország kétharmada menthetetlen. Unokahugomnak fel fogom ajánlani, hogy jöhetnek, ha akarnak, őt nem akarom otthagyni ebben a fertőben. Én pedig, amint tehetem, eldobom a magyar állampolgárságot, és azt is letagadom, hogy valaha közöm volt ehhez a fertőhöz.

Mai napon rendeltünk a győri Zing burgerből 13:56-kor. Az applikáción 40-50 percet írtak szállítási időnek. Másfél óra múlva kaptuk meg a rendelésünket a 40-50 perces szállítás helyett. Oké… nem baj, előfordul sokat rendeltünk, betudtuk ennek. A késést kompenzálták is. Majd mikor bontjuk ki a csomagot látjuk, hogy a rendelésünk felét kaptuk csak meg. Az is minősíthetetlen állapotban volt. A hamburger szétázva a krumpli megkeményedve. A blokkon 14:10 szerepelt kiblokkolásnak. Ekkor már kicsit mérgesebben írtunk az ügyfélszolgálatnak, hogy valószínű a futárnál maradt a rendelésünk. Elég mérgesek voltunk ekkor már, ugyanis egy hete szintén a Wolton keresztül, szintén a Zingből rendelt ételünket összecserélték máséval, de akkor is nagyon korrekt módon kezelték az ügyet. Szóval felvettük ismét a kapcsolatot az ügyfélszolgálattal, hogy hiányzik a rendelésünk fele. Mondták, hogy a futárnál nincs, nem tudják hol van utána járnak. Eltelt egy “kis idő” mire megkérdezték, hogy kérjük e az étel második felét vagy utalják e vissza az árát. Mivel 5 főre rendeltünk és a társaság egyik fele megkapta az ételt a másik nem így kértük őket, hogy hozzák ki a másik felét is. Na ez volt a legnagyobb hiba… Írták az ügyfélszolgálaton, hogy a futár fel is vette a rendelésünket és már hozza is. Ekkor már elég sok idő eltelt. A futár még mindíg sehol. Teszem hozzá 1 km-re lakunk az adott helytől. Folyamatos kontaktban voltunk az ügyfélszolgálattal a futár még mindíg sehol. Összesen több mint 3 óra telt el az eredeti rendeléstől számítva. Kértük az ügyfélszolgálaton, hogy adják vissza az étel árát, de folyamatosan leráztak azzal, hogy elnézést kérnek és köszönik a türelmet… Több mint 3 óra elteltével megkaptuk a rendelés másik felét. Mondanom sem kell, hogy kritikán aluli állapotban. Gyanítom 3 órát állt az étteremben és a futárnál. A hamburger szarrá ázva, a krumpli kiszikkadva, megkeményedve, a saláta összeszottyadva és felmelegedve. Konkrétan moslékot kaptunk. Természetesen ismételten az ügyfélszolgálathoz fordultunk, fotókkal dokumentálva, hogy a pénzünkért nem moslékot kértünk. Természetesen egy bocsánatkéréssel le lettünk pattintva. Több mint 17ezer forint értékű volt a rendelésünk és minden ehetetlen volt. Ez egy jó tanulópénz volt arra, hogy többet ne rendeljünk onnan. Tanulságképp írom, nehogy más is így járjon. Mi nem hagyjuk annyiban a történetet. Kikértük a beszélgetést időadatokkal együtt ha kell a békéltető testületig megyünk.